A nap legpozitívabb hozadéka az volt, hogy elmaradt az agyhalott zombi állapot az utolsó óra letanítása után. Általában lerogyok a tanáriban, nézek ki a fejemből, és fel tudnék falni egy elefántot. Össze szoktunk nézni egy kolleganőmmel, akin szintén fel szoktam fedezni a szimptómákat. Nyugtázzuk, hogy igen, mindketten zombik vagyunk. Ez egy kicsit megnyugtat, ezek szerint nem én vagyok béna. Nem vonok le egyértelmű következtetést, hogy az új étrend ajándéka volt ez (egy fecske nem csinál nyarat, ld. fent az idézetet, még várom a fecskerajt), de örültem neki. Majd beszámolok. Ebédre zöld turmixot ittam, mert más összerakására nem volt időm indulás előtt, de ugyebár komplett étkezést kiválthat, és elég is volt. Még sok is...
Itt tartozom egy rövid vallomással. Óvatosan fogalmazva, még nem tartok ott, hogy örömmel fogyasztva élvezzem minden kortyot, külön-külön kiélvezve minden ízt-zamatot, amit csak felkínál az ital. Még a "Tudom, hogy ez nagyon jó az egészségnek, ezért legyűröm" fázisban vagyok. Vannak jobban sikerült konstrukciók, krémesebbek, finomabbak, de a mai nem ilyen volt. Majd legközelebb. Holnap piac, friss spenót, valszeg finomabbra sikerül, mint a mai. Csak annyit kell csinálnom, hogy maradjon nekem is, mivel - hálistennek- a gyerekek szeretik. Ha hallják, hogy turmixot csinálok, akkor veszekedés van, hogy ki ihat a legnagyobb bögréből... Soha rosszabb okot a veszekedésre...
A másik pozitív élmény az esti salátámhoz kötődik. Mire megcsináltam, a nagylányom már ott kuncsorgott egy tállal, hogy akkor ő is. A pici meg beült az ölembe, és nekiállt csipegetni. Ez mi? Babcsíra, mondom. Akkor megkóstolom. Jó. Ez mi? Retek. Szuper. És így tovább csipegettük együtt. Aszalt zöldséglappal ettem, azt nem kért, de nem is bántam. Több marad nekem :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése