Epikus lezárás - kissé elkésve...

A "kissé-t" természetesen eufemisztikusan értem, rég-rég lezárult a kihívás, és nem volt alkalmam leülni megírni a Nagy Összegzést. Ezúton is köszönök minden rám gondolást, drukkot. A közösségi médiában nem igazán élek pezsgő életet (és akkor még finoman fogalmazzak), ezért talán nem is vettem észre minden bátorító szót, amire reagálnom illett volna. Utólag is elnézést tőlük, tényleg sokat jelentett a bátorítás.

A bejegyzések abbamaradtak, de nem adtam fel. Végigcsináltam, és egy tepsiben sült sütőtök-édesburgonya-krumpli-csicsóka kombóval törtem meg a böjtöt. Soha rosszabbat :)

Megérte végigcsinálni? Igen. Az okok?

• Szeretem az új ízeket, különleges ételeket. Ez a pár hét megismertetett új ízekkel, új technikákkal, ez nagyon jó volt benne.
• Kihatott a család étkezésére. Főztem nekik külön, közben csináltam a sajátomat, de sokkal több nyers zöldséget ettek ők is. Volt, hogy új adag salit kellett összeraknom magamnak, mert valahogy elpárolgott a tálból, mire le tudtam ülni. Soha nagyobb bosszúságot :)
• Csökkent a súlyom (ld. alant)
• Férjem büszke volt rám, és szóban ki is fejezte. Ez érzelmileg nagyon feltöltött.
• Önismereti tréningnek sem utolsó. Hogy mennyire ki van szolgáltatva az ember az ösztöneinek, szokásainak, beidegződéseinek.... Hm.
• Rengeteg egészséges ételt ettem, sok tápanyaggal.

Folytattam ezt az életmódot? Nem. Az okok?

• Nagyon sok időt elvett az alapanyagok beszerzésén túl a mindennapi kajakészítés magamnak és a családnak. Amúgy is sok időt töltök a konyhában, ez még több lett. Erre a hónapra rákészültem, rászántam az időt, de kissé belefáradtam. Rendeltem kaját, hogy továbblendítsen, de az meg sok pénz. Szóval sok időbe kerül, vagy sok pénzbe. 
• Január volt és nagyon hiányzott a meleg, krémes íz. Ez volt a legkritikusabb. Egy meleg krémleves, sütőben sült sütőtök.. Más aszalt édesburgonyát rágcsálni, mint mondjuk a krémesre sült batátát kikanalazni a héjából egy hideg januári napon...
• Az arcbőröm nem lett annyival szebb, tisztább, mint számítottam rá, és ez eléggé kivette a lendület szelét az elhatározásom vitorlájából -költői kifejezéssel élve. Az arcbőrön is távoznak a méreganyagok, és a hónap kevés lehetett, de ami főleg számíthatott, hogy januárban tele a piac külföldről ideszállított, nem bio zöldségekkel, és a műtrágyák és növényvédőszerek, meg a konzerválószerek ugyanúgy megterhelhették az arcbőrömet. Nem fért bele az időmbe, pénztárcámba, hogy rendszeresen biopiacot látogassak. Majd augusztusban, amikor a saját kertem tele lesz biozöldségekkel, csinálok önszorgalomból még egy 30 napos kihívást. Meglátjuk, az mit tesz majd. 
• Arra számítottam, hogy ahogy telik az idő, egyre könnyebb lesz lemondani, nem kívánni a főtt ételeket, hogy egyre jobban fognak ízleni a ZT-k, hogy ahogy a szervezetem egyre jobban hozzájut a tápanyagokhoz, egyre kevésbé fogom kívánni a "káros" dolgokat. Sajnos nem így lett. Nagyon nehéz volt a végét kivárni. Erre nem számítottam.

Mi maradt meg?

• Sokkal több zöldséget eszem, mint korábban, és nemcsak én, hanem a családtagok is.
• Sokkal tudatosabban nyúlok ételhez, könnyebben mondok nemet ételekre.
• Büszke vagyok magamra, hogy kitartottam. Ez sem elhanyagolható, bár ennél többre is 
• A vágy, hogy változzak jó irányba, és kitartsak.

És végül, amire egy ország kíváncsi, ím itt van: 

A súlyvesztés nem tűnik jelentősnek (mínusz két kiló), de ami nagyon ütős, az a zsírtömeg meg a testzsír index. 33.8%-ról le 31,4%-ra! Ez a két kiló nem vízvesztés, hanem merő zsír. Ami nagyon jó. Ez heti fél kiló zsír ledobását jelenti. Ennél nagyobb ütemben szerintem már jelez a szervezet, hogy ez így túl gyors, és lassítsunk a túlélés érdekében. Szóval boldog vagyok már ennyi miatt is.

Még egyszer köszönöm mindenkinek a segítséget, buzdítást, támogatást.