Rég jelentkeztem. Jelentem, még mindig csinálom, már kitartásból, nem lelkesedésből. Múlt vasárnap volt egy mélypont, azért folytattam a kihívást, mert elhatároztam, hogy mindenképpen végigcsinálom. Ha diéta-szerű dolog lett volna, ott bedől... Ismerve magamat, ezért jelentkeztem hivatalosan, írok róla, szóltam másoknak, hogy ezt csinálom, hogy ha beüt a mélypont, ezek továbbrugdaljanak.
Még mindig hiányoznak a régi ízek, ezért újakkal kísérletezem. A kihívás elején összeraktam egy adag nyers töltött káposztát saját kútfő alapján. Legyűrtem. Pénteken részt vettem a Nyersételakadémia workshopján, ahol Gitta bemutatta, hogy csinálja ő a töltött káposztát. Ja kérem, ha valaki profi... Hiába tett bele rengeteg zellert (amit utálok), nem éreztem az ízét. 10 pont oda. Talán így tudok később némi zellert enni nyersen. Itthon rekreáltam olyan zöldségekből, ami volt itthon. Zeller (meglepetés!) nem volt, így édesburgonyát daráltam hozzá. Megjegyeztem a kulisszatitkot, miszerint a töltelék 20%-a napraforgó (ezt a saját magyaros aszalású napraforgóval adtam hozzá), 20% aszalt paradicsom (ez még van bőven nyárról), a többi a ledarált zöldség, meg fűszerek. Megcsináltam, és kisebb, vékonyabb savanyú káposztalevelekbe tekertem, mint Gitta. Így is sok volt a káposzta nekem. Ezt ettem ma ebédre, és maradt még pár darab belőle, de ahogy jött az este, úgy lett egyre bizonyosabb, hogy ebből többet nem. Úgyhogy kreatívkodtam. Valami új, valami régi... A ledarált zöldségtölteléket kiszedtem a káposztából, mert arra volt gusztusom, a káposztával kapcsolatban lettek csak averzióim.
Ezt csináltam: előszedtem egy algalapot és megkentem egy adag földimogyorószósszal, amit gyorsan összekevertem abból, amit találtam: zörgött némi mogyoró egy zacskó alján, azt daráltam össze datolyával, egy fokhagymával, lime-lével és thai ízesítésű mogyoróolajjal. Meg egy pici vízzel. Jelentem, naggggyon finom szósz. úgy érzem, nagyszerű hordozórakéta lesz belőle, szép hosszú jövőnek nézünk elébe...
Íme egy zöld algalap megkenve a mogyorószósszal:
Erre kentem vékonyan a káposztából kimentett zöldségdarálékot, plusz egy kis ráadás mogyorókrémet:
Feltekertem, és kettévágtam a fotó kedvéért.
Íze volt, különleges volt, nagyon jól esett. Legközelebb nem rakom bele a második réteg mogyorót, szerintem anélkül is lement volna. Ha nem kenem bele a szószt egyáltalán, és egy kicsit hígabbra csinálom a szószt, akkor mártogatóként viszi le a zöldséget. Nyam, nyam.
Nagyon jó ez a kihívás arra, hogy kitaláljam, hogy milyen formában tudok nyers zöldségből nagyobb mennyiséget enni. Nekem bejön az, hogy a zöldséget beletekerem valamibe, és mártogatom egy szószba. A tekercs lehet aszalt zöldséglap, és ilyen algalap is. Próbálkozom különféle szószokkal is több-kevesebb sikerrel. Nagyon jó ebben az egészben, hogy a férjem is megkóstol mindent, és legtöbbször ízlik is neki. Nem tudom, van-e összefüggés, de a mostani adag töltött káposzta egy része rejtélyes módon szublimálódott idő közben...
Én csak néztem... (mint a szerzetes), nem tudom hogyan tűnt el néhány darab töltött káposztád.
VálaszTörlés