20/30 Visszaszámlálás indul...

Már csak 10 nap... Hihetetlen. Nehezen telik az idő, egyre nehezebb hűségesnek maradni az elhatározáshoz. Pedig tényleg nem eszem rossz kajákat, csak nagyon hiányzik a meleg például. Egy meleg tea nem rossz, de ma tényleg fáztam. Pulcsiban voltam otthon, miközben mindenki egy szál pólóban flangált. Egyáltalán nem vagyok fázós, ezért volt furcsa. Finom meleg levesről, frissen elkészült, meleg, krémes zöldségraguról vízionáltam, miközben ettem a zöldségtekercsemet. Tényleg fincsi volt és különleges, csak nem erre vágytam. Újabb variáció volt nyers szusira.

A rétegek jól látszanak:

algalap

guacamole-szerű krém (avokádó, fokhagyma, citromlé összeturmixolva)

nyers zöldségek összeaprítva késes robotgéppel (brokkoliszár, pasztinák, lime-lé)

galambbegy saláta

középre (khm) napérlelte, magyar idény kápia paprika

feltekerve.

Az eredmény:

Finom és különleges volt. Bár erre vágytam volna...

A kihívás időpontja nagyon nehéz feladat elé állít sokszor. Januárban nincsenek friss zöldek, csak a ki tudja honnan ideszállított dobozos saláták, kivéve ha egy parasztnéninél sikerül spenótót venni a piacon. Friss fűszernövények is hiányzanak, a salátának, paradicsomnak nincs íze, a gyökérzöldségek hónapok óta ki vannak szedve a földből, a padlizsán, cukkini sem látott napot. Bio minőségre nincs keret, hogy legalább a beltartalmi érték a helyén legyen, és hogy ne legyenek benne vegyszermaradékok. Ki tudja, a déligyümölcsöket is mivel kell kezelni, hogy kibírják a hosszú tárolási időt. Dehát ezzel újat nem mondtam.

Uff.

30/16 Valami új, valami régi...

Rég jelentkeztem. Jelentem, még mindig csinálom, már kitartásból, nem lelkesedésből. Múlt vasárnap volt egy mélypont, azért folytattam a kihívást, mert elhatároztam, hogy mindenképpen végigcsinálom. Ha diéta-szerű dolog lett volna, ott bedől... Ismerve magamat, ezért jelentkeztem hivatalosan, írok róla, szóltam másoknak, hogy ezt csinálom, hogy ha beüt a mélypont, ezek továbbrugdaljanak. 

Még mindig hiányoznak a régi ízek, ezért újakkal kísérletezem. A kihívás elején összeraktam egy adag nyers töltött káposztát saját kútfő alapján. Legyűrtem. Pénteken részt vettem a Nyersételakadémia workshopján, ahol Gitta bemutatta, hogy csinálja ő a töltött káposztát. Ja kérem, ha valaki profi... Hiába tett bele rengeteg zellert (amit utálok), nem éreztem az ízét.  10 pont oda. Talán így tudok később némi zellert enni nyersen. Itthon rekreáltam olyan zöldségekből, ami volt itthon. Zeller (meglepetés!) nem volt, így édesburgonyát daráltam hozzá. Megjegyeztem a kulisszatitkot, miszerint a töltelék 20%-a napraforgó (ezt a saját magyaros aszalású napraforgóval adtam hozzá), 20% aszalt paradicsom (ez még van bőven nyárról), a többi a ledarált zöldség, meg fűszerek.  Megcsináltam, és kisebb, vékonyabb savanyú káposztalevelekbe tekertem, mint Gitta. Így is sok volt a káposzta nekem. Ezt ettem ma ebédre, és maradt még pár darab belőle, de ahogy jött az este, úgy lett egyre bizonyosabb, hogy ebből többet nem. Úgyhogy kreatívkodtam. Valami új, valami régi... A ledarált zöldségtölteléket kiszedtem a káposztából, mert arra volt gusztusom, a káposztával kapcsolatban lettek csak averzióim. 

Ezt csináltam: előszedtem egy algalapot és megkentem egy adag földimogyorószósszal, amit gyorsan összekevertem abból, amit találtam: zörgött némi mogyoró egy zacskó alján, azt daráltam össze datolyával, egy fokhagymával, lime-lével és thai ízesítésű mogyoróolajjal. Meg egy pici vízzel. Jelentem, naggggyon finom szósz. úgy érzem, nagyszerű hordozórakéta lesz belőle, szép hosszú jövőnek nézünk elébe...

Íme egy zöld algalap megkenve a mogyorószósszal:

Erre kentem vékonyan a káposztából kimentett zöldségdarálékot, plusz egy kis ráadás mogyorókrémet:

Feltekertem, és kettévágtam a fotó kedvéért.

Íze volt, különleges volt, nagyon jól esett. Legközelebb nem rakom bele a második réteg mogyorót, szerintem anélkül is lement volna. Ha nem kenem bele a szószt egyáltalán, és egy kicsit hígabbra csinálom a szószt,  akkor mártogatóként viszi le a zöldséget. Nyam, nyam.

Nagyon jó ez a kihívás arra, hogy kitaláljam, hogy milyen formában tudok nyers zöldségből nagyobb mennyiséget enni. Nekem bejön az, hogy a zöldséget beletekerem valamibe, és mártogatom egy szószba. A tekercs lehet aszalt zöldséglap, és ilyen algalap is. Próbálkozom különféle szószokkal is több-kevesebb sikerrel. Nagyon jó ebben az egészben, hogy a férjem is megkóstol mindent, és legtöbbször ízlik is neki. Nem tudom, van-e összefüggés, de a mostani adag töltött káposzta egy része rejtélyes módon szublimálódott idő közben...

30/10 Zavar támadt az erőben...

Eljött az első mélypont. A hétvége sok volt. A vasárnapi ebéd (rántott hús sült krumplival), a délutáni vendégség (frissen sült pizzák, üdítőitalok, sütik), a rengeteg finom illat nagyon nehézzé tette a dolgomat. Legszívesebben rávetettem volna magam a délutáni ebédre, és este se a magam számára előkészített nyers pizza is csak rutinból ment le.

 Férjem nagyon finom banános-mákos sütit csinált (az illata isteni volt), apuék pogácsájáról, püspökkenyeréről, meggyes sütijéről nem is beszélve. A maradékok itt maradtak, felbontott gyömbéres üdítős üvegek, megkezdett gyümölcslevek szegélyezték az utamat a konyháig. Még mindig van egy-két apróság. 

Tapasztalatból tudom, hogy minden fellobbanásomkor (hamar) eljön a pillanat, amikor hirtelen sok lesz, és feladom. Talán ezért jelentkeztem egy konkrét kihívásra, kezdtem írni ezt a blogot, hogy a keret megtartson (meg mások rám gondolása), ha én nem érzek elég erőt, hogy megtartsam magam. Most konkrétan csak emiatt csinálom tovább. Annyira kedvetlenné váltam tegnap este, hogy nem volt kedvem újra elővenni a kést, felvágni a zöldségeket, és salátát vacsorázni. Szó szerint nem volt kedvem vacsorázni. Elég ZT-t ittam délután, így nem is voltam annyira éhes.  Ma reggel sem volt kedvem a gyümisalit összerakni, csak megettem egy narancsot. Ebédre erőt vettem magamon, és hatalmas adag salátát ettem meg, sok aszalt zöldséglappal (a zölddel) és utána sok sütit (dió, hajdina, zabpehely alap mézzel, narancslével). Annyira sokat, hogy még mindig nem vagyok éhes. Szóval most vacakolok, de legalább nem bűnözök. 

Előbb-utóbb elmúlik a rossz hangulat (ami nem az éhségből, vagy az alacsony vércukorból ered, ennyire ismerem magam), és akkor talán az is erőt ad később, hogy nem buktam el az első nagyobb akadálynál. Még mászom át, de remélem, hamar lehuppanok a másik oldalon. Nehéz, mert egyfolytában egy lilahagymás, melegszendvicsről álmodozom megsütött bacon kockákkal. Rossz szóválasztás, mert nem álmodozom, csak eszembe jut gyakran. Nem böködöm a sárkányt direkt álmodozással. Hiányzik a sütőben sült, fűszeres zöldséges melege, és krémessége. Ennek már igazából örülök. Mármint annak, hogy nem fagyira, csokira vágyom, hanem zöldségre, csak épp máshogy elkészítve. Csináltam egy adag édesburgonya-csipszet, azt rágcsálom, de most nagyon vágynám a sütőben sült verzióját. 

Az is közrejátszik, hogy nem szépül még látványosan az arcbőröm. Nagyon ronda piros gyulladt rozaceás arcbőrt képzeljetek el. Mármint ne, nem kell elképzelni. Azt gondoltam, hogy a kihívás harmadánál már sokkal szebb lesz a bőröm. Egyáltalán nem így van. Tisztában vagyok vele, hogy két oka is van. Egyrészt azzal, hogy csak jó ételeket eszek, azzal méregtelenítek is, és az arcbőr is egy szerv ehhez, másrészt a hirtelen több mag fogyasztása (lenmag, napraforgó stb) sok a bőrömnek, úgyhogy keresem a mértéket.

Szurkoljatok. Én is azt teszem veletek kapcsolatban.

A címet (ami kivételesen nem latin nyelvű) az ihlette, hogy épp a Bayeux-i falikárpit latin feliratait fordítjuk a suliban latin órán, és ezen járnak a gondolataim. A falikárpit ihlette viszont a következő képet: (forrás)

Hic Darcus Vadorus - Itt van Darth Vader
Luxgladium tenet - Fénykardot tart.
Non, ego sum pater tuus - Nem, én vagyok az apád.
Hic Lucius Caeliambulus: - Itt van Luke Skywalker.
Imo non est vero - Ez nem lehet igaz.

30/8 Draco dormiens numquam titillandus - A töltött káposzta projekt

Múlt vasárnap, a kihívás estéjén a férjem brutál adag töltött káposztát főzött, azt ette három napig. Hogy nekem ne kelljen az ő ebédjével is molyolnom. Ezt megköszöntem. Viszont oltárira megkívántam a hűtőben pihenő, férjem állítása szerint kivételesen jól sikerült káposztát. Úgy voltam vele, mint az egyszeri szerzetes, aki böjt idején megkívánt egy pogácsát. Kivette a kenyértartóból, hogy kirakja az asztalra - "nagyobb kísértést legyőzni nagyobb lelki érték" alapon. Nézegette, és örült, hogy erős, ellent tud állni. A pogácsa látványánál még nagyobb kísértés, ha még az illatát is érzi. Lőn, megszagolta. Egy egész pogácsa kevésbé jelent kihívást, mintha kelletné magát egy letört darab mellette... A lényeg a lényeg, a böjt megtöretett. A szerzetes csikizte az alvó sárkányt, amit soha nem szabad csinálni. (Az ominózus bölcsesség a Harry Potter könyvekben szereplő varázslóiskola, a Hogwarts címerének a vezérmondata. Na ja, kérem, ha latin szakos egy írónő...)

Hogy mi köze van ennek a töltött káposztához? Annyi, hogy 3 napig néztem a hűtőben, és tudtam, hogy nekem is ennem kell valami hasonlót, hogy ne böködjem az alvó sárkányt. Konkrét receptem nem volt hozzá. A neten két videó is fent van a töltött káposzta nyers változatának elkészítéséről, csak egyik pont a bevezető után véget ér, a másiknak pedig csak napraforgómagból áll a tölteléke, ami arculcsapás lenne a bőrömnek. 

Így improvizáltam.  Vettem egy adag zöldséget: cukkini, répa, édesburgonya, pasztinák, csicsóka, paprika.

Ahhoz, hogy ennyi zöldséget megegyek nyersen, kell egy kis segítség. Valami, amit hozzáehetek, és segít, hogy elfogyjon a nyers zöldség. Ezt én hordozórakétának hívom, mert segít lehordozni a zöldséget a gyomromba. A salátaöntet is ez a kategória nálam. Ha jól sikerül, viszi le magával a sok zöldet. Most ezek a hordozórakétáim:

Kis fej savanyúkáposzta, sörélesztőpehely, paprika, a tegnap megaszalt magyaros ízvilágú napraforgómag és a tejföl gyanánt használatos szezámmagos szotty.

Késes robotgépben megdaráltam a zöldségeket, és pici savanyúkáposzta-levelekbe tekertem, és megszórtam kevés darált ízes szotyival.

Na, így kell megenni egy óriási adag zöldséget nyersen :) Annyi lett, hogy holnap is tudok vinni a suliba enni.Viszek egy adag "tejfölt", meg 2 ek sörélesztőpelyhet és azokba mártogatva le fog csúszni...

A kétkedőknek. Igen, nem töltött káposzta ízű, de elég finom ahhoz, hogy ne böködjem a durmoló sárkányt...

Murphy bácsi megint bedobta magát. Így utólag megírva a bejegyzést persze azonnal megtaláltam hozzá Lénárt Gitta receptjét, nemcsak a videót, és más recepteket is... Legközelebb olyat csinálok.

30/7 Aszalás minden szinten

Mai menü a szokásos volt (búzafű, standard reggel, saláta, délután ipari mennyiségű ZT).

A mai nap kihívása a 11 éves leányom szülinapi zsúrja volt. Az átlagosnál több finomság, rágcsa, ropi, üdítők, minden, ami vonzó és kívánatos (még az!). Megszagoltam egy átlagosnál is sajtosabb ízt ígérő rágcsát, és úgy ítéltem meg, tudok enélkül élni. Tömény műanyag szag... Felmerülhet a kérdés, hogy minek veszünk ilyeneket a zsúrra. Egy évben egyszer... Hagyjuk. Volt gyümölcstál is, és azon se maradt egy szem se. A torta-bizniszt rábíztam a férjemre, és aközben bevonultam ZT-t kortyolgatni. Megittam két bögrényivel, hogy még véletlenül se legyek éhes, és ne merüljön fel a csipegethetnék.
A mozdulat erősen bennem van, elhihetitek. A régi reflexek ellen nagyon észnél kell lenni. Ez az egyik legnagyobb küzdelem. Gondolom, a leszokott dohányosoknak is nagy küzdelem a megszokott ösztönös mozdulatokat lekezelni.Szóval nyúl a kezem a ropi után, töltene egy pohár gyümölcslevet stb. Még a kezem (= agyam) ellenem dolgozik.

A mai (és a holnapi) ZT egész iható volt. Beletettem 30 dekányi mélyhűtött cseresznyét, amit még nyáron magoztunk ki a gyerekekkel, és jelentem, a cseresznye mindent visz. Olyan szinten elvitte a brutál mennyiségű spenót ízét, hogy öröm volt inni. Az élvezeti értékéből levont az, hogy a botmixerrel nem tudtam teljesen krémesre kavarni, de ez nem a "legyűröm, mert egészséges lötty" kategóriába került - még darabkásan sem, Ami jó. Elvileg holnap reggelre férjem meggyógyítja a turmixgépet, és akkor istókuccse krémesre kavarom. Csakazértis.

Csütörtökön tettem be ázni az új csíra adagot. Tanulság, hogy hamarabb kell. Múlt pénteken raktam be az elsőt. Vagy gyakrabban, vagy nagyobb adagot kell, mert van egy-két csírahiányos nap, amikor már elfogyott a régi, az újnak meg még kellene min. egy nap. Ezt is tanulni kell belőni.

A zsúr túl sok előkészületet nem igényelt részemről (férjem sütötte a tortát, vette meg az ellátmányt, a programot illetően a lányom intézkedett - neki így jó, hogy nincs meglepetés, olyan sorrendben jönnek a programok, ahogy azt ő előálmodta), így a napot a következő hétre való készületre fordítottam.

Aszalást készítettem elő:

1. a csíráztatott amarantot megaszalom, és megőrlöm lisztté. Szerintem ez így jobban hasznosul, mert úgy néz ki, átfutott a szervezetemen. (Zöldséglapokba raktam, szép pöttyös lett.)

2, Reggel beáztattam napraforgómagot, és háromféle ízesítéssel aszaltam. (magyaros, paprikás, olajos, sós volt az egyik, szezámos-sörélesztőpelyhes a második, paradicsomos ihletésű a harmadik) FEnt balra van a csíráztatott amarant harmada, egy egész tálcán van a maradék. Időkíméletesebb nagyobb adagban csinálni.

3. Holnap óriási családi ünneplés lesz nálunk, szülinapok, névnapok összevont ünneplése, és pizzát sütök. Erre készülve csinálok egy pizzalapot magamnak a tegnapról  megmaradt  zöld trutymákból. Brutál szín, mi?

4. A maradék zöld trutymákból lapot aszalok.

A zsúr előtt, alatt, után ezeket készítettem elő, és éjszaka aszalódnak. A nappaliban alvó leányhad alvását nem zavarta a monoton búgás...

Tegnap nem írtam: A nap kihívása: kitalálni, hogy egyem meg nyersen ezt a gyönyörű káposztát.

Zöld turmixban még hurmával együtt sem bírom, nyersen elrácsálva nem vonz. Megoldás a képen: káposztacsipsz. Ötlet L. Gittától, a marináló szotty SK: szezámmagos-sörélsztőpelyhes alapszotty ízesítve sóval, borssal, citromlével, fokhagymával.

Ebből megeszek  5-6 darabot egy pohár vízzel, és teljesen eltelít. Minta elrágcsálnék egy nyers káposztalevelet.
A maradék szottyba forgattam a mai szotyimagot. Maradt még. Holnap az lesz a tejföl a töltött káposztámhoz. Ezen kívül zöldséglapot aszaltam, mert sikerült jó áron sok cukkinit venni a piacon. Ez mindent bele lap lett, mert nem terveztem meg, pontosan mi kerüljön bele. Zöld trutymák lett, mert beleraktam egy brokkolit és a fonnyadozó bébicékla levelet is. Brutál zöldet képzeljetek el. A belőle aszalt lap se bugyirózsaszín... Annyi hely kellett a káposztának, hogy nem volt elég tálca a lapoknak. Szóval mára megmaradt még trutymák, abból csináltam ma lapot és pizzát.

Most pihen az aszalóm egy pár napot, ráfér...

30/5 Vere valet! A zöldség evolúciója

Ma lazább napom volt. Menü a "szokásos".

Reggel: búzafű (porból), magos gyümölcs sali (körte, hurma, alma, lenmag, chia mag, aszalt hajdina, zabpehely, mandarinlé)

Ebéd: saláta (amiben nem volt saláta, mert nem volt itthon; retek, sörretek, paprika) sok csírával. Nem is salátát ettem, hanem csírát salátával, mert a csírából volt több. Lencse, mungóbab, búza, lucerna mind ment bele. A diós-amarantos aszalványt ettem hozzá. Hihetetlen, de elég volt.

Délután nem voltam éhes annyira. 5 körül megittam a tegnapelőtt összerakott zöld turmix maradékát (3 pohárnyi volt), azóta nem vagyok éhes, ami tök jó.

Az aszalványokról írok egy pár szót, illetve hagyom, hogy a képek beszéljenek helyettem. A mínusz első nap egy részét arra szántam, hogy megcsináltam 3 féle aszalványt, hogy tudjak mit enni a saláta mellé.

1. diós, cukkinis, póréhagymás, almás lap csíráztatott amaránttal. A recept forrása az asztalon van.  

2. paradicsomos, cukkinis, aranylenmagos, bébicékla leveles lap.

3. kápia paprikás, paradicsomos, póréhagymás, cukkinis - lecsólap :)

Ím, a zöldségek evolúciója 3 lépésben.

nyers zöldség --> zöldségtrutymák -->aszalt lap

1. lépés:  guszta öszvérakása az finom zöld-ségeknek az photographia kedvéért.  

                                      első lap                

második lap

harmadik lap

2. lépés: Botmixerrel zöld-séges trutymák készítése

3. Az zöld-séges trutymák szétterítése

4. zöld-ség aszaltvány lephotographálása

Ezek nagyon ízlenek. Elég rugalmasak, így zöldséget is tekerhetek beléjük, vagy négyzet alakúra hagyva szendvicsszerűen is fogyasztható.
Maga a zöldséges trutymák nekem nem túl bizalomgerjesztő. Ha fognom kellene egy kanalat, és ilyen állapotában kellene fogyasztanom (ami nem más, mint pépesített cukkini, paradicsom, amiben aprított céklalevelek kerülgetik a belekevert darált lenmagot), nem lenne számomra a kulináris élvezet csúcsa, hogy finoman fogalmazzak. De megaszalva egész más a leányzó fekvése :)
Ízlések és pofonok... A férjemnek nincsenek ilyen averziói, egy-egy tálkányival félre kellett tennem a trutymákból, hogy szendvicskrémként fogyaszthassa a kiflijén némi sörélesztő pehellyel... Íme a bizonyíték, ami hamar vérré vált benne :)   (Mint az egykori szerzetesek esetében, akik panaszkodtak, hogy állandóan lencsét kell enniük. Mátyás király három napig böjtöltette őket, aztán újra csak lencsét adatott nekik. Valaki titokban kihallgatta a szerzeteseket Mátyás utasítására, hogy jelentést tehessen. A szerzetesek ezt sejtvén latinul jegyezték meg egymásnak, hogy bizony "Vere valet!" azaz igazán jól esik. A latinul nem tudó spicli pedig jelentette a királynak, hogy a szerzetesek jóízűen ettek, és szüntelenül azt hajtogatták, hogy vérré vált bennük a lencse...)

30/4 Festina lente! - A Végső Teszt

Ha ma jól vizsgázik az étrend, az nagy érv lesz mellette. Ma rohangálós-koncentrálós napom lesz. Először tanítás, utána futás a piciért az oviba, otthon felkapom a két nagyot is, a három gyereket két helyre lerakom, majd bio-kertész tanfolyam, utána gyerekbegyűjtés-kirakás otthon, majd elsőáldozó gyerekek szüleinek tartott hittan óra. Este 10 után érek haza. A tanítás, a tanfolyam, a hittan is szellemi frissességet igényel, a rohangálás testit, a másokra figyelés (család, tanítványok...) lelkit. Előkészültem, megterveztem mit eszem, mikor, különben maradna a 200 Ft-os Pizza Trio pizza két rohanás között. Festina lente! (Lassan siess! Azaz megfontoltan...) 

Figyelem majd, hogy mennyire leszek álmos/fejfájós/ideges, végig bírom-e koncentrálni a napot.

Mai menü:

búzafű, SR (Standard gyümölcs reggeli), saláta aszalványokkal, csírákkal, utána estig zöldturmix kortyolgatására lesz időm. A mai ihatóbb, mint a tegnapi. Kényeztető kaja: trópusi álom koktél - házi kókusztej, mangó (fagyasztott kocka volt itthon), ananász összeturmixolva. A tanítás után fogom meginni a tanári kanapéján lassan szürcsölgetve csukott szemmel a jól megérdemelt munka gyümölcseként. Utána rohanás este 10-ig.

Este referálok 1 mondatban.

Áldott napot mindenkinek.

Update infó:
 : )

30/3 nap - Sustine ordinem

Azért örülök a kihívásnak, mert valamiféle keretet ad, ami segít, (és a hirtelen támadt háttértámogatás se megvetendő :). Van eleje, vége, vannak szabályai, van keret. Világos mit szabad, mit nem. Nincs alkonyzóna. Ez segít. (Sustine ordinem, et ordo te sustinebit! Tarts rendet/keretet, s az megtart...) A napi étkezéseknek kitaláltam egy ritmust, ami segít, hogy ne legyek tanácstalan, mit is egyek. A múltban ez volt az egyik buktató. Nem terveztem előre, nem volt mihez nyúlni, és zöldségek híján maradt a gyerekek párizsis zsömléje...

Szóval:

Reggel ébredés után iszom egy pohár búzafűlét (porból hígítva). Utána lehetőség szerint félóráig nem kellene enni, ez megvan. Reggeli készülődés 3 gyerekekkel ezt biztosítja.

SR: Standard reggeli. Mindig ezt eszem, ez bejött. Gyümölcslébe (nem bolti, hanem pl. 5 mandarin leve) teszek 1 kanál chia magot, őrölt arany lenmagot, csíráztatott-aszalt hajdinát, zabpelyhet. Amíg ezek áznak, puhulnak, szottyosodnak, összevágok mindenféle gyümölcsöt kis kockákra és hozzá keverem. Igyekszem, hogy legalább egy fajta puha gyümölcs is legyen, hurma vagy banán. Ennyi. Ez elég nagy adag, és ha ezt megeszem, nem igazán vagyok éhes délig. Inkább csak megszokásból jön rám a nassolhatnék, igazán nem vagyok éhes. Ja, és figyelek, hogy lassan egyem, mert hajlamos vagyok belapátolni. Rossz anyai reflex...

Ebéd: NAGY saláta mindenféle zöldből, zöldségből, amit csak találok, + csírák + aszalt zöldséglapok + a dekadencia non plus ultrája, inaktív sörélesztő pehely (Elkezdett folyni a nyálam...)

Délután: zöld turmix a gyerekekkel / energiagolyó gyümölcsökkel / magtej  (a ferde vonal vagy-ot jelent, nem és-t!!!)

Vacsi: ld. mint ebéd

Tudom, hogy sokat kell inni, amiről hajlamos vagyok megfeledkezni, ezért reggel egy kétliteres műanyag üvegbe csinálok citromleves-sztíviás limonádét, és azt iszom egész nap. Általában nem elég, és ezen kívül is iszom. Ha reggel nem rakom össze, akkor alig iszom :(

Ezeken kívül:

1. Mindennap megjutalmazom magam valami fincsiséggel (ez mindig más, majd megírom)

2. Vésztartalék kaja arra az esetre, ha rám szakad az 'azonnal ennem kell valamit, különben bajok lesznek' érzés, hogy ismét ne a gyerekek párizsis zsömléje essen áldozatul... Asszem ez a vércukor-szinttel van kapcsolatban. Natúr gyümölcs evése után szokott támadni alattomosan az érzés, hogy enni, vagy meghalok. Biztos én vagyok az egyetlen....

Ilyenek: aszalt almaszirom, almakocka, nagy aranymazsola, aszalt gyümilapokból letépett marcangok (figyeltétek? eddig csupa vércukorszint-emelő gyümölcsöt soroltam...), de az aszalt zöldséglapokra is rá bírok járni... Van még egy adag szárított édesburgonya-szalagom is. 

A mai vacsoráról: a nagylányom ismét lenyúlt egy adag salit, de ami miatt dobpergést kérek, az a fiam, aki a ragadozó ember mintapéldánya. Neki az étel a Hús Hússal. Ő a húst három ú-val írja. húúús :) Ma 3 (HÁROM!!!) kanál salátát elnyammogott :)  Semminémű hosszútávú következtetést erről nem vonok le, csak meg akartam örökíteni az örökkévalóságnak...

Mindenkinek kitartást, és örömöt a kihívásban.

30/2 Una hirundo non facit ver.

Kicsit furcsa, de olyan érzésem van, mintha régóta csinálnám ezt, pedig ez csak a második nap. Azt hiszem, azért van, mert már kétszer belekezdtem lelkesen, hogy egy darabig nyersen és két napig el is jutottam mindkétszer... Szóval voltam már itt, talán ez az érzés oka. Ha eljutok a holnap estéig, akkor felülmúltam magam. Megelőlegezek magamnak egy juhút óvatosan.

A nap legpozitívabb hozadéka az volt, hogy elmaradt az agyhalott zombi állapot az utolsó óra letanítása után. Általában lerogyok a tanáriban, nézek ki a fejemből, és fel tudnék falni egy elefántot. Össze szoktunk nézni egy kolleganőmmel, akin szintén fel szoktam fedezni a szimptómákat. Nyugtázzuk, hogy igen, mindketten zombik vagyunk. Ez egy kicsit megnyugtat, ezek szerint nem én vagyok béna. Nem vonok le egyértelmű következtetést, hogy az új étrend ajándéka volt ez (egy fecske nem csinál nyarat, ld. fent az idézetet, még várom a fecskerajt), de örültem neki. Majd beszámolok. Ebédre zöld turmixot ittam, mert más összerakására nem volt időm indulás előtt, de ugyebár komplett étkezést kiválthat, és elég is volt. Még sok is...

Itt tartozom egy rövid vallomással. Óvatosan fogalmazva, még nem tartok ott, hogy örömmel fogyasztva élvezzem minden kortyot, külön-külön kiélvezve minden ízt-zamatot, amit csak felkínál az ital. Még a "Tudom, hogy ez nagyon jó az egészségnek, ezért legyűröm" fázisban vagyok. Vannak jobban sikerült konstrukciók, krémesebbek, finomabbak, de a mai nem ilyen volt. Majd legközelebb. Holnap piac, friss spenót, valszeg finomabbra sikerül, mint a mai. Csak annyit kell csinálnom, hogy maradjon nekem is, mivel - hálistennek- a gyerekek szeretik. Ha hallják, hogy turmixot csinálok, akkor veszekedés van, hogy ki ihat a legnagyobb bögréből... Soha rosszabb okot a veszekedésre...

A másik pozitív élmény az esti salátámhoz kötődik. Mire megcsináltam, a nagylányom már ott kuncsorgott egy tállal, hogy akkor ő is. A pici meg beült az ölembe, és nekiállt csipegetni. Ez mi? Babcsíra, mondom. Akkor megkóstolom. Jó. Ez mi? Retek. Szuper. És így tovább csipegettük együtt. Aszalt zöldséglappal ettem, azt nem kért, de nem is bántam. Több marad nekem :)

30/1 Dimidium facti - Már túl vagyok a felén

Egyik kedvenc latin mondásom így szól: Dimidium facti, qui coepit, habet. Nyers fordításban kb. annyi, hogy aki belekezd, az már túl van a felén. Juhú. Milyen szép is lenne. (Majd elmélkedek erről egy sort a 15. napon)

 Elkezdeni a legnehezebb, átlépni a Tökölődés Pontján, aztán a lendület, az eredmény, a szeretettel teli drukkerek pedig továbbsegítenek. Köszönöm a figyelmet, és az eddigi biztatásokat.  Nagyon jól esnek.

1 nap lement, van még 29. Nem volt rossz kezdés :)

Update infó a csírahelyzetről. A "Ki tud hamarabb kibugyogni az üvegből" kategóriában a lencse és a mungóbab van versenyben, nem csoda, ők méretük szerint előnyből indultak. Talán, ha oldalról fényképeztem volna, még látszódna is. Hihetetlen, hogy pár nappal ezelőtt még száraz magocskák voltak, a ma este pedig már vacsoravendégek :)

Minden szépen megy a maga útján, még a barna vadköles, meg a kendermag is csírázik. Ez utóbbi nagyon nehezen akar kibújni, de nekem van időm. Legkevesebb egy hónapot adok nekik. Az amarant nincs itt, ugyanis, a legapróbb mag révén, már teljesen fogyasztható állapotra került tegnapra, és hirtelen ötlettől vezérelve az aszalt zöldséglapjaim "tésztájába" szórtam, és ropogós apró szemcsékként végezték. Nagyon különlegessé tették az aszalványokat. 

Ím, a mai vacsorám, ami teljesen elég volt. Mindhárom zöldségaszalványból rágcsáltam hozzá kenyér helyett. Ami így egy nap után már hiányzik... 20 g-nyi aszalványt ettem meg. Aszalás közben a súlyának 9/10-t veszíti,  így majdnem 20 deka nyers zöldség befalatozásával egyenlő. (Mínusz talán a lenmag súlya, úgyhogy egyezzünk ki 15 dkg-ban. Mellé (lemértem) volt még 40 dkg saláta. Nem is emlékszem, mikor ettem utoljára fél kiló nyers zöldséget egy ültő helyemben. Van egy olyan érzésem, hogy lesz ez még így se a következő hónapban.

Mindenkinek sok örömet és finom ízeket kívánok holnapra.

P.S. Ízekről szólva... A fenti latin idézet úgy folytatódik, hogy... Aude sapere! Incipe! Azaz merj bölcsnek lenni! Kezd el! A sapere (bölcsnek lenni) főnévi igenév eredeti jelentése 'ízlelni'. A homo sapiens, a bölcs ember (szó szerinti jelentésében ízlelő ember) igazán amiatt volt bölcs, hogy saját és más tapasztalatából tudta, melyik bogyó ehető ill. mérgező. Az ízéből tudta, hogy ki kell-e köpni, avagy nem kell kiköpni. A jó ízérzékű ember megérte az öregkort.Ami extrém esetben akár 30 év is lehetett :)

30/0 Alea iacta est - A kocka el van vetve

Két kép, hogy tudjam, honnan indulok.

Elsősorban az egészségem visszanyerése érdekel, de nem akarok képmutató lenni, mondván, hogy jé, nem is számítottam arra, hogy fogyok is egy kicsit :) Bárki is iktatja ki az étrendjéből a fehér lisztet, finomított cukrokat, kezd több zöldséget enni, neadjisten még mozog is, az fogyni FOG. Ez tény. Ha abbahagyja, akkor meg több ugrik vissza. Ez is tény.

Szóval amellett, hogy vágyom arra, hogy a vérnyomásom gyógyszerek szedése nélkül normalizálódjon, hogy szép arcbőröm legyen, stb. bizony vágyom arra is, hogy a BMI értékem a normális érték felé konvergáljon elég határozottan.

 Innen indulok:

Ma reggeli adat:

102,3 kiló ruhával, reggelivel, 33,7 kg a zsírtömeg, ami 33%-os testzsír indexet takar (azaz a teljes testsúlyom harmada zsír... Hű, de jó érzés ezt leírni...) Lejjebb olvasható, hogy a BMI-m 34,2, ami 20 és 24.9 között normális) Hm. Ez van. Asszem úgy mondják, hogy innen szép nyerni.

Másik kép:

Ebbe az 52-es nadrágba szeretnék beleférni, hogy még ebben a tanévben taníthassak benne : ) Ha csak az évzárón villanthatom meg, az se baj. Nagyon csini gatya, csak még kb 15 centire van a gomb, meg a gomblyuk :) Az a ciki, hogy egyszer már majdnem belefértem.

Mindenkinek hajrá.

Start előtt...

Röviden bemutatkozom. Boldog feleség, 3 gyermekes édesanya, tanár vagyok  némi  komoly túlsúllyal és egyéb egészségügyi gondokkal megáldva, amelyek a nem egészséges életmódomból születtek. 36 éves leszek júniusban. Amit remélek, hogy a 30 napos nyers kihívás 2016 megadja a kezdőlökést arra, hogy megküzdjek az egészségügyi bajaimmal. Legfontosabbak a magas vérnyomás, hajhullás, pikkelysömör, rozaceás és gyulladt arcbőr -(amellyel nem igazán állok ki szívesen a diákjaim elé), és még vannak apróságok...
Hosszú távon egészséges édesanyja szeretnék lenni a gyerekeimnek. Egyáltalán ott lehessek nekik. Nagymamám és édesanyám is mellrákban haltak meg. Édesanyám 45 éves volt. Úgy gondolom, genetikailag fogékonyabb lehetek erre a betegségre, de mennél többet olvastam róla, annál inkább úgy gondolom, hogy megfelelő táplálkozás és mozgás mellett a kialakulásának kockázata lényegesen  kisebb.

Magamról még annyit, hogy vannak olyan típusú emberek, akik ha elhatároznak valamit, akkor tűzzel-vassal elérik, kitartanak benne, fűti őket a maximalizmus tüze, és el is érik, amit akarnak. Na, ez nem én vagyok. Voltak már hamvába holt kísérleteim változásra, tettem lépéseket is (olvastam a témáról, vettem könyveket, próbálkoztam egy darabig, aztán mélyrepülés), de semmi nem volt tartós. Többek mondták, hogy akkor sikerült, mikor volt egy pont, egy esemény, egy szikra, egy tapasztalat, bármi, ami átlökte őket a Tökölődés Pontján, és megszületett Az Elhatározás. Mostanában egyre több dolog rugdosott Az Elhatározás felé, és a neten terjedő kihívás volt az utolsó csepp a pohárban...

Ím az egyes számú bizonyíték, hogy megpróbálkozom vele. A felhívás után 5 perccel már töltögettem az üvegekbe a vizet és magokat, hogy tudjak majd csírákat enni. Ugye, milyen high-tech csírázó berendezésem van?

A magok körben:
1. mungóbab (ez nagyon látványosan nő, szeretem, friss zöldborsóra hajaz az íze)
2. búza (no comment)
3. barna vadköles (ha már állítólag csodát művel az ízületekkel porrá őrölve és úgy fogyasztva, akkor csíraként se lehet utolsó, ha sikerül)
4. kendermag (hátha... úgyis rémálom leszedni róla a burkot, tehát csíráztassuk le róla.)
5. amarant (hátha sikerül alapon)
6. vadrizs (ez ugyebár nem rizs, hanem fűféle, de áztatva-csíráztatva ez se lehet rossz)
7. lencse

Update infó (nem a norbis): azóta ázik egy adag napraforgó és lucerna is.

Nagyon kíváncsi vagyok, hova fut ki a dolog. Lehet nagy siker és nagy pofára esés. Bármelyik lesz, arról beszámolok. Drukkoljatok.