Epikus lezárás - kissé elkésve...

A "kissé-t" természetesen eufemisztikusan értem, rég-rég lezárult a kihívás, és nem volt alkalmam leülni megírni a Nagy Összegzést. Ezúton is köszönök minden rám gondolást, drukkot. A közösségi médiában nem igazán élek pezsgő életet (és akkor még finoman fogalmazzak), ezért talán nem is vettem észre minden bátorító szót, amire reagálnom illett volna. Utólag is elnézést tőlük, tényleg sokat jelentett a bátorítás.

A bejegyzések abbamaradtak, de nem adtam fel. Végigcsináltam, és egy tepsiben sült sütőtök-édesburgonya-krumpli-csicsóka kombóval törtem meg a böjtöt. Soha rosszabbat :)

Megérte végigcsinálni? Igen. Az okok?

• Szeretem az új ízeket, különleges ételeket. Ez a pár hét megismertetett új ízekkel, új technikákkal, ez nagyon jó volt benne.
• Kihatott a család étkezésére. Főztem nekik külön, közben csináltam a sajátomat, de sokkal több nyers zöldséget ettek ők is. Volt, hogy új adag salit kellett összeraknom magamnak, mert valahogy elpárolgott a tálból, mire le tudtam ülni. Soha nagyobb bosszúságot :)
• Csökkent a súlyom (ld. alant)
• Férjem büszke volt rám, és szóban ki is fejezte. Ez érzelmileg nagyon feltöltött.
• Önismereti tréningnek sem utolsó. Hogy mennyire ki van szolgáltatva az ember az ösztöneinek, szokásainak, beidegződéseinek.... Hm.
• Rengeteg egészséges ételt ettem, sok tápanyaggal.

Folytattam ezt az életmódot? Nem. Az okok?

• Nagyon sok időt elvett az alapanyagok beszerzésén túl a mindennapi kajakészítés magamnak és a családnak. Amúgy is sok időt töltök a konyhában, ez még több lett. Erre a hónapra rákészültem, rászántam az időt, de kissé belefáradtam. Rendeltem kaját, hogy továbblendítsen, de az meg sok pénz. Szóval sok időbe kerül, vagy sok pénzbe. 
• Január volt és nagyon hiányzott a meleg, krémes íz. Ez volt a legkritikusabb. Egy meleg krémleves, sütőben sült sütőtök.. Más aszalt édesburgonyát rágcsálni, mint mondjuk a krémesre sült batátát kikanalazni a héjából egy hideg januári napon...
• Az arcbőröm nem lett annyival szebb, tisztább, mint számítottam rá, és ez eléggé kivette a lendület szelét az elhatározásom vitorlájából -költői kifejezéssel élve. Az arcbőrön is távoznak a méreganyagok, és a hónap kevés lehetett, de ami főleg számíthatott, hogy januárban tele a piac külföldről ideszállított, nem bio zöldségekkel, és a műtrágyák és növényvédőszerek, meg a konzerválószerek ugyanúgy megterhelhették az arcbőrömet. Nem fért bele az időmbe, pénztárcámba, hogy rendszeresen biopiacot látogassak. Majd augusztusban, amikor a saját kertem tele lesz biozöldségekkel, csinálok önszorgalomból még egy 30 napos kihívást. Meglátjuk, az mit tesz majd. 
• Arra számítottam, hogy ahogy telik az idő, egyre könnyebb lesz lemondani, nem kívánni a főtt ételeket, hogy egyre jobban fognak ízleni a ZT-k, hogy ahogy a szervezetem egyre jobban hozzájut a tápanyagokhoz, egyre kevésbé fogom kívánni a "káros" dolgokat. Sajnos nem így lett. Nagyon nehéz volt a végét kivárni. Erre nem számítottam.

Mi maradt meg?

• Sokkal több zöldséget eszem, mint korábban, és nemcsak én, hanem a családtagok is.
• Sokkal tudatosabban nyúlok ételhez, könnyebben mondok nemet ételekre.
• Büszke vagyok magamra, hogy kitartottam. Ez sem elhanyagolható, bár ennél többre is 
• A vágy, hogy változzak jó irányba, és kitartsak.

És végül, amire egy ország kíváncsi, ím itt van: 

A súlyvesztés nem tűnik jelentősnek (mínusz két kiló), de ami nagyon ütős, az a zsírtömeg meg a testzsír index. 33.8%-ról le 31,4%-ra! Ez a két kiló nem vízvesztés, hanem merő zsír. Ami nagyon jó. Ez heti fél kiló zsír ledobását jelenti. Ennél nagyobb ütemben szerintem már jelez a szervezet, hogy ez így túl gyors, és lassítsunk a túlélés érdekében. Szóval boldog vagyok már ennyi miatt is.

Még egyszer köszönöm mindenkinek a segítséget, buzdítást, támogatást.

20/30 Visszaszámlálás indul...

Már csak 10 nap... Hihetetlen. Nehezen telik az idő, egyre nehezebb hűségesnek maradni az elhatározáshoz. Pedig tényleg nem eszem rossz kajákat, csak nagyon hiányzik a meleg például. Egy meleg tea nem rossz, de ma tényleg fáztam. Pulcsiban voltam otthon, miközben mindenki egy szál pólóban flangált. Egyáltalán nem vagyok fázós, ezért volt furcsa. Finom meleg levesről, frissen elkészült, meleg, krémes zöldségraguról vízionáltam, miközben ettem a zöldségtekercsemet. Tényleg fincsi volt és különleges, csak nem erre vágytam. Újabb variáció volt nyers szusira.

A rétegek jól látszanak:

algalap

guacamole-szerű krém (avokádó, fokhagyma, citromlé összeturmixolva)

nyers zöldségek összeaprítva késes robotgéppel (brokkoliszár, pasztinák, lime-lé)

galambbegy saláta

középre (khm) napérlelte, magyar idény kápia paprika

feltekerve.

Az eredmény:

Finom és különleges volt. Bár erre vágytam volna...

A kihívás időpontja nagyon nehéz feladat elé állít sokszor. Januárban nincsenek friss zöldek, csak a ki tudja honnan ideszállított dobozos saláták, kivéve ha egy parasztnéninél sikerül spenótót venni a piacon. Friss fűszernövények is hiányzanak, a salátának, paradicsomnak nincs íze, a gyökérzöldségek hónapok óta ki vannak szedve a földből, a padlizsán, cukkini sem látott napot. Bio minőségre nincs keret, hogy legalább a beltartalmi érték a helyén legyen, és hogy ne legyenek benne vegyszermaradékok. Ki tudja, a déligyümölcsöket is mivel kell kezelni, hogy kibírják a hosszú tárolási időt. Dehát ezzel újat nem mondtam.

Uff.

30/16 Valami új, valami régi...

Rég jelentkeztem. Jelentem, még mindig csinálom, már kitartásból, nem lelkesedésből. Múlt vasárnap volt egy mélypont, azért folytattam a kihívást, mert elhatároztam, hogy mindenképpen végigcsinálom. Ha diéta-szerű dolog lett volna, ott bedől... Ismerve magamat, ezért jelentkeztem hivatalosan, írok róla, szóltam másoknak, hogy ezt csinálom, hogy ha beüt a mélypont, ezek továbbrugdaljanak. 

Még mindig hiányoznak a régi ízek, ezért újakkal kísérletezem. A kihívás elején összeraktam egy adag nyers töltött káposztát saját kútfő alapján. Legyűrtem. Pénteken részt vettem a Nyersételakadémia workshopján, ahol Gitta bemutatta, hogy csinálja ő a töltött káposztát. Ja kérem, ha valaki profi... Hiába tett bele rengeteg zellert (amit utálok), nem éreztem az ízét.  10 pont oda. Talán így tudok később némi zellert enni nyersen. Itthon rekreáltam olyan zöldségekből, ami volt itthon. Zeller (meglepetés!) nem volt, így édesburgonyát daráltam hozzá. Megjegyeztem a kulisszatitkot, miszerint a töltelék 20%-a napraforgó (ezt a saját magyaros aszalású napraforgóval adtam hozzá), 20% aszalt paradicsom (ez még van bőven nyárról), a többi a ledarált zöldség, meg fűszerek.  Megcsináltam, és kisebb, vékonyabb savanyú káposztalevelekbe tekertem, mint Gitta. Így is sok volt a káposzta nekem. Ezt ettem ma ebédre, és maradt még pár darab belőle, de ahogy jött az este, úgy lett egyre bizonyosabb, hogy ebből többet nem. Úgyhogy kreatívkodtam. Valami új, valami régi... A ledarált zöldségtölteléket kiszedtem a káposztából, mert arra volt gusztusom, a káposztával kapcsolatban lettek csak averzióim. 

Ezt csináltam: előszedtem egy algalapot és megkentem egy adag földimogyorószósszal, amit gyorsan összekevertem abból, amit találtam: zörgött némi mogyoró egy zacskó alján, azt daráltam össze datolyával, egy fokhagymával, lime-lével és thai ízesítésű mogyoróolajjal. Meg egy pici vízzel. Jelentem, naggggyon finom szósz. úgy érzem, nagyszerű hordozórakéta lesz belőle, szép hosszú jövőnek nézünk elébe...

Íme egy zöld algalap megkenve a mogyorószósszal:

Erre kentem vékonyan a káposztából kimentett zöldségdarálékot, plusz egy kis ráadás mogyorókrémet:

Feltekertem, és kettévágtam a fotó kedvéért.

Íze volt, különleges volt, nagyon jól esett. Legközelebb nem rakom bele a második réteg mogyorót, szerintem anélkül is lement volna. Ha nem kenem bele a szószt egyáltalán, és egy kicsit hígabbra csinálom a szószt,  akkor mártogatóként viszi le a zöldséget. Nyam, nyam.

Nagyon jó ez a kihívás arra, hogy kitaláljam, hogy milyen formában tudok nyers zöldségből nagyobb mennyiséget enni. Nekem bejön az, hogy a zöldséget beletekerem valamibe, és mártogatom egy szószba. A tekercs lehet aszalt zöldséglap, és ilyen algalap is. Próbálkozom különféle szószokkal is több-kevesebb sikerrel. Nagyon jó ebben az egészben, hogy a férjem is megkóstol mindent, és legtöbbször ízlik is neki. Nem tudom, van-e összefüggés, de a mostani adag töltött káposzta egy része rejtélyes módon szublimálódott idő közben...

30/10 Zavar támadt az erőben...

Eljött az első mélypont. A hétvége sok volt. A vasárnapi ebéd (rántott hús sült krumplival), a délutáni vendégség (frissen sült pizzák, üdítőitalok, sütik), a rengeteg finom illat nagyon nehézzé tette a dolgomat. Legszívesebben rávetettem volna magam a délutáni ebédre, és este se a magam számára előkészített nyers pizza is csak rutinból ment le.

 Férjem nagyon finom banános-mákos sütit csinált (az illata isteni volt), apuék pogácsájáról, püspökkenyeréről, meggyes sütijéről nem is beszélve. A maradékok itt maradtak, felbontott gyömbéres üdítős üvegek, megkezdett gyümölcslevek szegélyezték az utamat a konyháig. Még mindig van egy-két apróság. 

Tapasztalatból tudom, hogy minden fellobbanásomkor (hamar) eljön a pillanat, amikor hirtelen sok lesz, és feladom. Talán ezért jelentkeztem egy konkrét kihívásra, kezdtem írni ezt a blogot, hogy a keret megtartson (meg mások rám gondolása), ha én nem érzek elég erőt, hogy megtartsam magam. Most konkrétan csak emiatt csinálom tovább. Annyira kedvetlenné váltam tegnap este, hogy nem volt kedvem újra elővenni a kést, felvágni a zöldségeket, és salátát vacsorázni. Szó szerint nem volt kedvem vacsorázni. Elég ZT-t ittam délután, így nem is voltam annyira éhes.  Ma reggel sem volt kedvem a gyümisalit összerakni, csak megettem egy narancsot. Ebédre erőt vettem magamon, és hatalmas adag salátát ettem meg, sok aszalt zöldséglappal (a zölddel) és utána sok sütit (dió, hajdina, zabpehely alap mézzel, narancslével). Annyira sokat, hogy még mindig nem vagyok éhes. Szóval most vacakolok, de legalább nem bűnözök. 

Előbb-utóbb elmúlik a rossz hangulat (ami nem az éhségből, vagy az alacsony vércukorból ered, ennyire ismerem magam), és akkor talán az is erőt ad később, hogy nem buktam el az első nagyobb akadálynál. Még mászom át, de remélem, hamar lehuppanok a másik oldalon. Nehéz, mert egyfolytában egy lilahagymás, melegszendvicsről álmodozom megsütött bacon kockákkal. Rossz szóválasztás, mert nem álmodozom, csak eszembe jut gyakran. Nem böködöm a sárkányt direkt álmodozással. Hiányzik a sütőben sült, fűszeres zöldséges melege, és krémessége. Ennek már igazából örülök. Mármint annak, hogy nem fagyira, csokira vágyom, hanem zöldségre, csak épp máshogy elkészítve. Csináltam egy adag édesburgonya-csipszet, azt rágcsálom, de most nagyon vágynám a sütőben sült verzióját. 

Az is közrejátszik, hogy nem szépül még látványosan az arcbőröm. Nagyon ronda piros gyulladt rozaceás arcbőrt képzeljetek el. Mármint ne, nem kell elképzelni. Azt gondoltam, hogy a kihívás harmadánál már sokkal szebb lesz a bőröm. Egyáltalán nem így van. Tisztában vagyok vele, hogy két oka is van. Egyrészt azzal, hogy csak jó ételeket eszek, azzal méregtelenítek is, és az arcbőr is egy szerv ehhez, másrészt a hirtelen több mag fogyasztása (lenmag, napraforgó stb) sok a bőrömnek, úgyhogy keresem a mértéket.

Szurkoljatok. Én is azt teszem veletek kapcsolatban.

A címet (ami kivételesen nem latin nyelvű) az ihlette, hogy épp a Bayeux-i falikárpit latin feliratait fordítjuk a suliban latin órán, és ezen járnak a gondolataim. A falikárpit ihlette viszont a következő képet: (forrás)

Hic Darcus Vadorus - Itt van Darth Vader
Luxgladium tenet - Fénykardot tart.
Non, ego sum pater tuus - Nem, én vagyok az apád.
Hic Lucius Caeliambulus: - Itt van Luke Skywalker.
Imo non est vero - Ez nem lehet igaz.

30/8 Draco dormiens numquam titillandus - A töltött káposzta projekt

Múlt vasárnap, a kihívás estéjén a férjem brutál adag töltött káposztát főzött, azt ette három napig. Hogy nekem ne kelljen az ő ebédjével is molyolnom. Ezt megköszöntem. Viszont oltárira megkívántam a hűtőben pihenő, férjem állítása szerint kivételesen jól sikerült káposztát. Úgy voltam vele, mint az egyszeri szerzetes, aki böjt idején megkívánt egy pogácsát. Kivette a kenyértartóból, hogy kirakja az asztalra - "nagyobb kísértést legyőzni nagyobb lelki érték" alapon. Nézegette, és örült, hogy erős, ellent tud állni. A pogácsa látványánál még nagyobb kísértés, ha még az illatát is érzi. Lőn, megszagolta. Egy egész pogácsa kevésbé jelent kihívást, mintha kelletné magát egy letört darab mellette... A lényeg a lényeg, a böjt megtöretett. A szerzetes csikizte az alvó sárkányt, amit soha nem szabad csinálni. (Az ominózus bölcsesség a Harry Potter könyvekben szereplő varázslóiskola, a Hogwarts címerének a vezérmondata. Na ja, kérem, ha latin szakos egy írónő...)

Hogy mi köze van ennek a töltött káposztához? Annyi, hogy 3 napig néztem a hűtőben, és tudtam, hogy nekem is ennem kell valami hasonlót, hogy ne böködjem az alvó sárkányt. Konkrét receptem nem volt hozzá. A neten két videó is fent van a töltött káposzta nyers változatának elkészítéséről, csak egyik pont a bevezető után véget ér, a másiknak pedig csak napraforgómagból áll a tölteléke, ami arculcsapás lenne a bőrömnek. 

Így improvizáltam.  Vettem egy adag zöldséget: cukkini, répa, édesburgonya, pasztinák, csicsóka, paprika.

Ahhoz, hogy ennyi zöldséget megegyek nyersen, kell egy kis segítség. Valami, amit hozzáehetek, és segít, hogy elfogyjon a nyers zöldség. Ezt én hordozórakétának hívom, mert segít lehordozni a zöldséget a gyomromba. A salátaöntet is ez a kategória nálam. Ha jól sikerül, viszi le magával a sok zöldet. Most ezek a hordozórakétáim:

Kis fej savanyúkáposzta, sörélesztőpehely, paprika, a tegnap megaszalt magyaros ízvilágú napraforgómag és a tejföl gyanánt használatos szezámmagos szotty.

Késes robotgépben megdaráltam a zöldségeket, és pici savanyúkáposzta-levelekbe tekertem, és megszórtam kevés darált ízes szotyival.

Na, így kell megenni egy óriási adag zöldséget nyersen :) Annyi lett, hogy holnap is tudok vinni a suliba enni.Viszek egy adag "tejfölt", meg 2 ek sörélesztőpelyhet és azokba mártogatva le fog csúszni...

A kétkedőknek. Igen, nem töltött káposzta ízű, de elég finom ahhoz, hogy ne böködjem a durmoló sárkányt...

Murphy bácsi megint bedobta magát. Így utólag megírva a bejegyzést persze azonnal megtaláltam hozzá Lénárt Gitta receptjét, nemcsak a videót, és más recepteket is... Legközelebb olyat csinálok.

30/7 Aszalás minden szinten

Mai menü a szokásos volt (búzafű, standard reggel, saláta, délután ipari mennyiségű ZT).

A mai nap kihívása a 11 éves leányom szülinapi zsúrja volt. Az átlagosnál több finomság, rágcsa, ropi, üdítők, minden, ami vonzó és kívánatos (még az!). Megszagoltam egy átlagosnál is sajtosabb ízt ígérő rágcsát, és úgy ítéltem meg, tudok enélkül élni. Tömény műanyag szag... Felmerülhet a kérdés, hogy minek veszünk ilyeneket a zsúrra. Egy évben egyszer... Hagyjuk. Volt gyümölcstál is, és azon se maradt egy szem se. A torta-bizniszt rábíztam a férjemre, és aközben bevonultam ZT-t kortyolgatni. Megittam két bögrényivel, hogy még véletlenül se legyek éhes, és ne merüljön fel a csipegethetnék.
A mozdulat erősen bennem van, elhihetitek. A régi reflexek ellen nagyon észnél kell lenni. Ez az egyik legnagyobb küzdelem. Gondolom, a leszokott dohányosoknak is nagy küzdelem a megszokott ösztönös mozdulatokat lekezelni.Szóval nyúl a kezem a ropi után, töltene egy pohár gyümölcslevet stb. Még a kezem (= agyam) ellenem dolgozik.

A mai (és a holnapi) ZT egész iható volt. Beletettem 30 dekányi mélyhűtött cseresznyét, amit még nyáron magoztunk ki a gyerekekkel, és jelentem, a cseresznye mindent visz. Olyan szinten elvitte a brutál mennyiségű spenót ízét, hogy öröm volt inni. Az élvezeti értékéből levont az, hogy a botmixerrel nem tudtam teljesen krémesre kavarni, de ez nem a "legyűröm, mert egészséges lötty" kategóriába került - még darabkásan sem, Ami jó. Elvileg holnap reggelre férjem meggyógyítja a turmixgépet, és akkor istókuccse krémesre kavarom. Csakazértis.

Csütörtökön tettem be ázni az új csíra adagot. Tanulság, hogy hamarabb kell. Múlt pénteken raktam be az elsőt. Vagy gyakrabban, vagy nagyobb adagot kell, mert van egy-két csírahiányos nap, amikor már elfogyott a régi, az újnak meg még kellene min. egy nap. Ezt is tanulni kell belőni.

A zsúr túl sok előkészületet nem igényelt részemről (férjem sütötte a tortát, vette meg az ellátmányt, a programot illetően a lányom intézkedett - neki így jó, hogy nincs meglepetés, olyan sorrendben jönnek a programok, ahogy azt ő előálmodta), így a napot a következő hétre való készületre fordítottam.

Aszalást készítettem elő:

1. a csíráztatott amarantot megaszalom, és megőrlöm lisztté. Szerintem ez így jobban hasznosul, mert úgy néz ki, átfutott a szervezetemen. (Zöldséglapokba raktam, szép pöttyös lett.)

2, Reggel beáztattam napraforgómagot, és háromféle ízesítéssel aszaltam. (magyaros, paprikás, olajos, sós volt az egyik, szezámos-sörélesztőpelyhes a második, paradicsomos ihletésű a harmadik) FEnt balra van a csíráztatott amarant harmada, egy egész tálcán van a maradék. Időkíméletesebb nagyobb adagban csinálni.

3. Holnap óriási családi ünneplés lesz nálunk, szülinapok, névnapok összevont ünneplése, és pizzát sütök. Erre készülve csinálok egy pizzalapot magamnak a tegnapról  megmaradt  zöld trutymákból. Brutál szín, mi?

4. A maradék zöld trutymákból lapot aszalok.

A zsúr előtt, alatt, után ezeket készítettem elő, és éjszaka aszalódnak. A nappaliban alvó leányhad alvását nem zavarta a monoton búgás...

Tegnap nem írtam: A nap kihívása: kitalálni, hogy egyem meg nyersen ezt a gyönyörű káposztát.

Zöld turmixban még hurmával együtt sem bírom, nyersen elrácsálva nem vonz. Megoldás a képen: káposztacsipsz. Ötlet L. Gittától, a marináló szotty SK: szezámmagos-sörélsztőpelyhes alapszotty ízesítve sóval, borssal, citromlével, fokhagymával.

Ebből megeszek  5-6 darabot egy pohár vízzel, és teljesen eltelít. Minta elrágcsálnék egy nyers káposztalevelet.
A maradék szottyba forgattam a mai szotyimagot. Maradt még. Holnap az lesz a tejföl a töltött káposztámhoz. Ezen kívül zöldséglapot aszaltam, mert sikerült jó áron sok cukkinit venni a piacon. Ez mindent bele lap lett, mert nem terveztem meg, pontosan mi kerüljön bele. Zöld trutymák lett, mert beleraktam egy brokkolit és a fonnyadozó bébicékla levelet is. Brutál zöldet képzeljetek el. A belőle aszalt lap se bugyirózsaszín... Annyi hely kellett a káposztának, hogy nem volt elég tálca a lapoknak. Szóval mára megmaradt még trutymák, abból csináltam ma lapot és pizzát.

Most pihen az aszalóm egy pár napot, ráfér...

30/5 Vere valet! A zöldség evolúciója

Ma lazább napom volt. Menü a "szokásos".

Reggel: búzafű (porból), magos gyümölcs sali (körte, hurma, alma, lenmag, chia mag, aszalt hajdina, zabpehely, mandarinlé)

Ebéd: saláta (amiben nem volt saláta, mert nem volt itthon; retek, sörretek, paprika) sok csírával. Nem is salátát ettem, hanem csírát salátával, mert a csírából volt több. Lencse, mungóbab, búza, lucerna mind ment bele. A diós-amarantos aszalványt ettem hozzá. Hihetetlen, de elég volt.

Délután nem voltam éhes annyira. 5 körül megittam a tegnapelőtt összerakott zöld turmix maradékát (3 pohárnyi volt), azóta nem vagyok éhes, ami tök jó.

Az aszalványokról írok egy pár szót, illetve hagyom, hogy a képek beszéljenek helyettem. A mínusz első nap egy részét arra szántam, hogy megcsináltam 3 féle aszalványt, hogy tudjak mit enni a saláta mellé.

1. diós, cukkinis, póréhagymás, almás lap csíráztatott amaránttal. A recept forrása az asztalon van.  

2. paradicsomos, cukkinis, aranylenmagos, bébicékla leveles lap.

3. kápia paprikás, paradicsomos, póréhagymás, cukkinis - lecsólap :)

Ím, a zöldségek evolúciója 3 lépésben.

nyers zöldség --> zöldségtrutymák -->aszalt lap

1. lépés:  guszta öszvérakása az finom zöld-ségeknek az photographia kedvéért.  

                                      első lap                

második lap

harmadik lap

2. lépés: Botmixerrel zöld-séges trutymák készítése

3. Az zöld-séges trutymák szétterítése

4. zöld-ség aszaltvány lephotographálása

Ezek nagyon ízlenek. Elég rugalmasak, így zöldséget is tekerhetek beléjük, vagy négyzet alakúra hagyva szendvicsszerűen is fogyasztható.
Maga a zöldséges trutymák nekem nem túl bizalomgerjesztő. Ha fognom kellene egy kanalat, és ilyen állapotában kellene fogyasztanom (ami nem más, mint pépesített cukkini, paradicsom, amiben aprított céklalevelek kerülgetik a belekevert darált lenmagot), nem lenne számomra a kulináris élvezet csúcsa, hogy finoman fogalmazzak. De megaszalva egész más a leányzó fekvése :)
Ízlések és pofonok... A férjemnek nincsenek ilyen averziói, egy-egy tálkányival félre kellett tennem a trutymákból, hogy szendvicskrémként fogyaszthassa a kiflijén némi sörélesztő pehellyel... Íme a bizonyíték, ami hamar vérré vált benne :)   (Mint az egykori szerzetesek esetében, akik panaszkodtak, hogy állandóan lencsét kell enniük. Mátyás király három napig böjtöltette őket, aztán újra csak lencsét adatott nekik. Valaki titokban kihallgatta a szerzeteseket Mátyás utasítására, hogy jelentést tehessen. A szerzetesek ezt sejtvén latinul jegyezték meg egymásnak, hogy bizony "Vere valet!" azaz igazán jól esik. A latinul nem tudó spicli pedig jelentette a királynak, hogy a szerzetesek jóízűen ettek, és szüntelenül azt hajtogatták, hogy vérré vált bennük a lencse...)